Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A költözés

2019.05.06

Ezekben az ínséges időkben ismerkedtem meg az akkor már Németországban élő,most már férjemmel.
Választani valóm nem igen volt, vagy szakítunk, vagy ingázunk az országok között, vagy költözöm én, vagy ő nem.
Mivel vágytam már a változást, és ő tényleg az igazi volt, ezért magamtól döntöttem úgy, hogy olajra lépek.
Egy éven keresztül utaztam Magyarországról- Németbe és fordítva, meló mellett nyelvsuli, frissítettem a kopottas nyelvtudásom, majd egy szép februári napon örökre kimondhattam : Tschüss Ungarn! 
Hová is kerültem? Nagyvárosba? Nem. Egy olyan kis faluba ahol 20 ház van,tömegközlekedés meg 0. Keressek munkát oh yeah!
Relatív hamar találtam egy minijob-ot, a tőlünk 8 kilométerre fekvő városban,mint árufeltöltő.
Na de ! Se kocsi, de sem busz...akkor mivel ? Biciklivel kéremszépen'! Vettünk egy biciklit. illetve kettőt, mert az akkor még nem férjemnek is igénye támadt egyre.
Boldogan gurultam , néha boldogtalanul odastova', esőben, és napsütésben. Le is csúszott pár kiló, úgy gondoltam sínen vagyok .
Lássatok akármit is, főleg csodát, átépítés miatt megszűnt a munkahelyem, de legalább volt egy biciklim! Nem akármilyen ...A Bicikli ! A Szabadság! A Minden ! Az ízületeim egész jól bírták , sétálni is kijártam két álláshirdetés között, végül a szorgos keresésnek meg lett az eredménye, megszólalt a telefon, na nem az enyém, mert térerő az nincs, hanem a tőlem 13 km-re dolgozó akkor már férjemé.
Részmunkaidős állást kaptam, ami azt jelentette, hogy öt napon át kell mennem napi négy órában , hajnalban 5 órára. Boldog voltam, így vállaltam a kihívást.
Hajnalok hajnalán kerékpárra pattantam az Alpokalján , nem volt sík az tény, viszont sok lejtő, és emelkedő igen, és természetesen mindig szembe fújt a szél...Ennek ellenére élveztem, hogy mozoghatok, egészen addig amíg hazafelé tartva a munkából, le nem rántott egy kutya A Bicikliről...
Kerékpár kaputt, Aida kaputt, tervek ... kaputt.