Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Agyban

2019.05.22

Holle anyó nem barátom! A büdös vén banya , még a szomszéd paplanát is kirázta, ezzel nagyon csúnyán bele köpve a levesembe, még legyet is rakott bele !

Pincér! Légy van a levesemben! Kérném a Vendégek Könyvét! Hatalmas hó, Aida nem megy csúfosan égetni magát a nagyon szőrös teheneknek, olyan sértődöttség járja át egész lényemet, hogy az leírhatatlan! Marad a székkel alkotott koprodukció. Gyengék a karjaim ahhoz , hogy ezzel a súlytöbblettel szabályosan tudjam végezni a gyakorlatokat, azért magamhoz képest egész jól kivitelezem.

Végül nem bánom meg a dolgot , hogy otthon ragadtam , valahogy sikerült felfognom, hogy a siker és a kudarc is fejben dől el, ezért mindent magunkban kell helyre tenni. Tudom ezt már százszor leírtam , de tényleg így van . Pár nap múlva eltűnik a hó, ez ilyen év... leesik egy tonna hó, két nap múlva már nem is emlékszünk rá... beüt a -20 ugyanaz a szituáció, mint a hóval. Párszor tudok menni futni , meglépem az elképzelhetetlen távot , megállás nélkül 2,75 km! Közben olvasok, mint mindig , hisz ezt is megfogadtam . Épp futós csoportokba lépek be a hatalmas  szociális hálózaton, látom ki mit bír.

Egy kisgyerekes anyuka 15 km-ert futott, egy nyugdíjas pedig 13-at, egy 20 kilótól szabadulni vágyó szintén 13-at, a szarvamat letörik, illetve nem törik, esik az magától, földre érkezvén hamuvá válva majd elfújja a szél messzire a horizonton.  Úgy érzem ezen emberek előtt szüzeket aldoznék fel  márványasztalon , vérüket az isteneknek ajánlanám, csak ezt az erőt adjak nekem , szálljon belém. Ők biztos betegek, ennyit nem is lehet futni! - gondolom én . 

Január vége felé járunk , megtörik a jég! Nem egy ,és nem kettő kilométert futok , hanem 5,11-et , boldogan írom ezt barátnőmnek, most nem a Morénak', hanem Jénagynak’ , hogy elértem az 5 km-ert! Megcélzom a 6-ot! majd rá 3 napra le is futom a hatot, mikor az applikáció fülemre mondja “six kilométer”- hatalmasat ugrom a levegőbe ököllel szorított kézzel és egy “juhúúú”-val fejezem ki boldogságom.

Eltelik még 3 nap , és hozom a 7,11 km-ert. 

Hogy lehetséges ez ?  Átléptem fejben a korlátaimat. Itt nem arról van szó, hogy erős vagy -e a futáshoz fizikálisan , hanem , hogy erős vagy e fejben ahhoz, hogy ne arra koncentrálj, hogy csak x kilométert, csak a következő pontig juss el, itt tényleg csak te vagy ,és a környezet . Másnak a meditálás másban elégül ki , nekem a futás közben valósul meg.
Ilyenkor nem gondolsz arra , hogy vajon fájni fog -e, fogod -e bírni , lefogysz , vagy nem. Te vagy és a tested! Te vagy és a mentális egészséged ! Ugyanez játszódik le a hegyen is, rengeteg párhuzam van a futás , és a hegyen való vándorlás között. Azt kell megérteni, hogy magadhoz képest kell mindent teljesíteni , azokon a szinteken ami hozzád passzol . Kinek akarsz bizonyítani ? Kit érdekel, hogy 1 km-ert teszel meg , vagy 5-öt? A kutyát sem ! Lélekben legyél erős ! 

Innentől nem érdekelnek az ablakon kukucskálók, és a szőrös tehenek sem... visszhangzik nagyi mondata : -“ Magadnak tanulsz ,nem nekem gyerekem!” .- most már értem ezt a mondatot is, amit csak azért mondtak , mert ez volt a szokás .

De hát beteg vagy Aida !  - lehet mondani . Igen a gyomrom fáj és nem a lábam ! Tessék mindenkinek lepucolnia az algát az agyáról, és kicsit körbenézni, ki az , és mi az amit ki kell zárni az életéből .

Az elmúlt hónapjaim csupa lemondásról szóltak , lemondtam a lisztről, a cukorról, a “csaló napról” , a finomnak gondolt bolti édességekről,és sós nassolni valókról , a munka utáni alvástól, az otthon ágyban történő önsajnálkozásról, sosem kérdeztem meg a pusztító gondot: minek csinálom ezt? Vagy miért nem élhetek úgy mint mások ?

Egy valamiről amiről nem mondtam le : az egészségemről! 

Közeledik a február , sokszor gondoltam át , kinek és , hogy fogom előadni az elmúlt egy hónapot , ismét -6 kilón vagyok túl, újra 7-el kezdődik a súlyom és nem 8-al . Teljes izgalomban égek , vajon mit tudok meg az orvosnál , ha egyáltalán megtudok valamit , itt már semmi sem biztos , csak a halál, de az halálbiztos ! Már csak pár nap , és indulunk “Magyarhonba” ideje pakolni !

Hatalmas elánnal csomagolom az 1db farmerom ,  némi “ápol és eltakar” ruhadarabbal, főleg divat mellényeket mert azt nem kell tudni összehúzni, tudjuk: nincs egy rongyom sem amit felvehetnék! 

Végül sikerül tele nyomni az utazótáskát -“ez is jól fog jönni “ ígéretes ruhadarabokkal . Kicsit aggódom, vendégségbe is megyünk , utálom mikor mondom , hogy ezt , és ezt nem fogyasztom mert diétázom, de tukmálják, hogy csak egyet ! - mert egyből baj nem lesz ! Vagy jön a terror : “Ezért sütöttem?” Minden hatást bevetnek az ember ellen a gondoskodó rokonok, és ismerősök, csakhogy letérj alantas életed csillagösvényéről. Sorban merülnek fel bennem a szituációk , mint és hogyan reagáljak le olyan szépen ahogy apám nevelt, tisztelettudóan.

Utazunk , cirka 10 órát , hajnalban érkezünk , mint az Edda : "Száraz, kiégett aggyal" . Nem kell minket altatni az fix .  

Reggel ami már inkább dél, hatalmas szeretetbomba töri ránk a szoba ajtót : Mama az : “ideje felkelni !” Már várt minket , mint mindig . Kedvenc kérdésem is érkezik : mit eszünk ? Ne tukmál , tényleg azt kapjuk amit kérünk ! Ez igazi megváltás egy diétázó életében. 

Ebéd ugyanez , mindenből kétféle , van diétázóknak és nem diétázóknak . Szabadrablááás ! Isten áldja az ilyen elfogadó, szorgalmas ,gondoskodó embereket ! Nagy kő esik le a szívemről. De a pálinka , a pálinka kötelező !

 
 

 

Profilkép



Utolsó kép



Archívum

Naptár
<< November / 2019 >>


Statisztika

Most: 1
Összes: 11705
30 nap: 1885
24 óra: 64