Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Filozofálás

2019.05.21

A nagy érzelmi kirohanás után tisztázatlan körülmények között holnap lett. A holnaptól-t már ismerjük, ebbe a csapdába már nem sétálok bele! 
Szokásos kezdet, óra csörög, felkel, arcot mos, csipát takarít, kávét iszik, fogat mos, lépcsőn fel, most nyög,kocsiba be, munka, munka vége megint otthon. 
Háziasszonykodás következik, újra sportcipőt húzok.Amíg tart ez a melegebbnek mondható idő, addig megyek futni , ez az új megállapodás magammal.
Fejben eldöntöm, ha cigány gyerekek potyognak az égből akkor is elfutok legalább az erdő széléig megállás nélkül.
Úgy is van , futok, el a házak előtt, ahol talán kíváncsi szemek figyelnek, fel az emelkedőn, az ismét lemeredt nagyon szőrös tehenek előtt, egészen az erdő széléig. Még dolgozik bennem az előző izomláz , lehet nem túl okos ötlet ilyen korán rá futni , de most az akarat erősebb a fájdalomnál. Amint bevágódom az erdő szélére, kimegy belőlem a power, elmegy rólam a töltés, kirohan a ménes, egyszerűen nincs velem az erő, faképnél hagy. Sebaj, gyalogoljunk , nézzük meg a lovarda kis lakóit, úgyis rég láttam a kis sörényest, ahogy én hívom Kicsi.
A villámlátogatás után kis pihenőkkel, de majdnem hazáig futok, azért összegezve ez már majdnem 2 kilométer! 
Otthon melegében hamar ráébredek, hogy még csak két óra van de már a nap hátralévő részében használhatatlan vagyok, így hagyom, hogy elnyeljenek az "internetek". Infókat keresek mi adna több energiát. Na mi ? szénhidrát! Mindenki aki fut az eszi a szénhidrátot lassan, vagy gyorsan szívódót, persze én még nem vagyok profi, de jobb ezt az elején tisztázni mivel állok szemben.
-"Köcsög szénhidrát!"- mormogom  magamban itt a low carb közepén. Latba vetek mindent: Ezelőtt ettem, kenyeret, tésztát, néha mézet, cukrot azt nem, de pufirizsát' igen ... mi volt az eredmény?  Feszt a melléken voltam ,ezért semmi ásványi anyag nem állt meg bennem  amire a szervezetemnek szüksége van , kb. csak a munkában mozogtam , férjem százszor látott betegnek , én százszor éltem át sajátos haláltusámat... Kell ez nekem ? NEM ! 
Nincs más lehetőség, akkor megszokjuk így a dolgokat! Lesz ami lesz, én ezt az utat választom.
Ahogy a sport , így a diéta is változott,idő haladtával egyre kevesebb lett a szénhidrát, 160-ról 100- körülire csökkent, csöppet sem érdekelt, hogy 1 kilométert , vagy 1.5-öt tudok  futni emiatt, vagy más miatt.
A püffedés fennáll, de ez már szinte semmi az átéltekhez képest, biztos megnyertem valami lufievő versenyt előző életemben, és ez volt a trófea. 
Vagy! A szerelem az én gyomromba nem pillangóként érkezett... mindenre van válasz . 
Mindenesetre elég elgondolkodtató az, hogy megtanulunk a fájdalommal élni, sokat filozofálok ezen, milyen kis "masszív galuska" a psziché .
Sőt ! Ha valami nincs rendben , de mégis hoz eredményt, annál jobban elfogadjuk a vele járó kellemetlenségeket, pl. az én esetemben az állandó püffedés , és a mellette működő fogyás... Tiszta bolond az ember! 
Közeledik a február, lassan haza utazunk, keresem azt a személyt aki segíteni tud nekem. Természetesen , mint sokan mások ,így én is google alapon ledoktorálok, mindent elolvasok ami hasonlít a tüneteimhez, most ha azt vesszük , az internet alapján minden vagyok csak élő ember nem, csupán óráim vannak hátra . 
Ismerős lehet ez mindenkinek, csak egy zúzódása van, nincs más lehetőség: amputálják, mert ez egy igen súlyos sérülés. 
Lassan írom a listámat, hogy kiderüljön végre, mi emészt fel már hosszú-hosszú ideje. Ide ne orvost hívjatok, egyenesen papot!