Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Holtidő

2020.02.22

Elkészült a lakás, hirtelen arra lettünk figyelmesek, hogy eddig egy lakásnak nevezhető otthonunk sem volt, most pedig hirtelen, a nagy büdös semmiből lett egyenesen kettő. 
Az átcuccolást hivatalosan is elkezdtük. 
Minden edzős , biciklis , tehát sportbarát hacukám , a jelenlegi Bázostól fekvő másik faluban van elzárva tőlem. 
Nincs semmi teendőm , csak munkába menni, majd otthon ülni a 4 fal között a szó legszorosabb értelmében. 
Habár még van egy darab székünk , egy asztallal, és egy komóddal... de megfelelő mennyiségű ruhánk, étkészletünk az már nincs. Hinnénk azt, hogy minden a legnagyobb rendben van az edzést leszámítva. 
Kisit elkeseredek, hogy a kiesett edzés idő, az ott marad ahol most van ... a picsában. Bűntudatom van , félelemérzetem, mert azért már magamhoz képest sok-sok edzés kimaradt. Csak most ne forduljon meg bennem a feladás lehetősége. 
Bevallom mindenkinek, most baromi kényelmes az élet. Hazajövök , ülök, eszem , és nézek aktívan magam elé . Hamar megtudnám ezt szokni  zokszó nélkül. Egyszrűen csak hanyat vágom magam az ágyon , és iten untaig nézem a plafont. 
Közben azon gondolkodom, hogy az ágyat a két meglehetősen nehéz matraccal miképpen fogjuk átvarázsolni az úgynevezett otthonba? Az más kérdés, hogy anno a keret lapraszerelve , hajszál pontossággal egy Suzuki Swifttel ,azaz a Szőnyeggel érkezett rendkívül kalandos úton. De ezt már szétszedni ripityára nem lehet .
A nagy holtidő rámutat egy dologra : Költöztető kell! Persze  ez logikus mindenki számára , de nem olyan egyszerű leaaksztani egy költöztetőt , mert pénzszűkében állunk, de már az idő is a nyakunkon ül. Férjem azonnali megoldást talál. Neki vannak ismerősei akik lehet tudnak segíteni, A lehet az biztossá válik, így a nagy autó , és a sofőr is redeződik, de ez még nem minden! Előadjuk.hogy alig van pár holmink, hamar , egyfordulóból minen le lesz rendezve. 
Nem sokkal a megbeszélés után, a bűvös "mi lesz és hogy lesz ?"-t követően a  vén csirkefogó főbérlőnk érkezik hozzánk egy kérdéssel. Elmeséli, hogy mikor szanatóriumban volt , fenntartott egy laksát, amit most már nem akar használni. Tele van bútorokkal, edényekkel amiket pár nap múlva egy kamionnal elhozat . De mivel itt nem tudja hová rakni , a szemétért , vagy elszállításért neki sokat kellene fizetnie , így felajánlja nekünk azt, hogy bármit , de tényleg bármt ingyen és bérmentve elvihetünk. 
Szó bennragad. Ez maga a szerencse ... gondolom. De mivel már ő sem fiatal, elképzelem, hogy valami régi szottyos múzeumi darab dolgok fognak érkezni hamarosan. 
Másnap van , jön az említett kamion. Tv állvánnyal, kisasztallal, nagyasztallal , velúr modern masszázsszékkel, 4 db fehér trxtilbőr -króm étkezőszékkel, tömörfa asztsztallal, új edényekkel, egyszerű fehér modern cipősszekrénnyel, és még megannyi mással. 
Gyertek ! Szólít minket az öreg . Azt viszek innen el amit akartok! 
Belénk fagyott még az is. 
"Ingyen nem kell !" - jegyzi meg férjem . Ezek igazán új holmik és modernek.  Leszúróan szól hozzánk a főbérlő : 
Nem is értem miért vettetek szennyestartót, székeket , megannyi más dolgot ... ha tudtam volna hamarabb , már rég lerendeztük volna a dolgok ezen részét. Majd behív a lakásába. A lakás olyan ,mint a  Szép Házak magazin , októberi száma. Hatalmas csodás akváriummal , olyan renddel , hogy a légy megcsúszna minden felületen , majd minden szobát bemutat nekünk, és sorolja, hogy onnan is mit vihetünk el ha gondoljuk... szófát, hokedlit, még több széket ... mi meg csak ámulunk és bámulunk, MI történt  itt? 
Majd mivel a régi mosógép beszart így végszóra , hát kapunk azt is, igaz nem ingyen , de egy A+++-os vadi új mosógépet ajánl fel számunkra szárítógéppel együtt  nagyon vicces összegért. Végül megegyezünk vele annyiban, hogy a régi gadrób szekrényt ami már nagyon oda van szétszedjük neki cserébe, és segítünk felrakni az utánfutóra, hogy elvihesse onnan. 
Így oldodott meg a holtidő is, hogy nehogy unatkozni tudjunk még véletlenül sem . Zárószóként annyiban maradtunk férjemmeé, hogy közli az ismerősünkkel aki segít költöztetni minket, hogy valószínüleg a végkiköltözés napján kétszer fogunk fordulni a kocsival.