Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kilépés

2019.06.16

 

2018.májusa van, egy hete tolom a ketot , tanulmányozom a csoportban elhangzottakat. Van egy fiatal srác , ennek a “gyülekezetnek “ a megalkotója , ő nem más , mint a Rácz András . Rendkívül jókat mond,magyar nyelvű videóival segíti az erre az ösvényre lépőket. Tehát engem is. Az itt elhangzottak  a kezdeti nehézségekkel járó folyamatok amik a testben zajlanak le, minden elhangzik. Nagyokat bólogatok, hisz az első páran már túl vagyok. Itt döbbenek rá , hogy nem vagyok buta, csak még nem tudok eleget. Jönnek a régen "keto"-zók is , kiemelik az ételek , illetve az élelmiszerek fontosságát . Mit esznek a profik ? Belsőséget , kollagént, bőrt, agyat , az állat minden részét... fülétől a farkáig egyszerűen mindent.  Nem csak a színhúst tartják szem előtt , mert hát viccet félre teve : a “héjában van a vitamin”-mármint a madárban. Elég fura ezt elsőre feldolgozni , hisz eddig vitaminpótlás néven a zöldség és a gyümölcs fogyasztás merült fel. Terítékre kerül az omega 3-6 arány fontossága, azonnal utána olvasok, az ásványi anyagok , a só pótlás , csontleves , és az is , hogy az első pár 3-5 kg amit az ember “ledob magáról “ az nem zsír , hanem víz , nehogy örüljünk egy kicsit , hogy Röci távozni készül . 

Itt jön szóba a zsír minősége , pl. a vaj , hogy honnan származzon , a konfitált zöldségek , mint probiotikumok,s megannyi más. Na most én aki a csodálatos “keto piramist “ mint valami szent képet tartok magam előtt , nem láttam rajta mást , csak szín húsokat , 8 éven keresztül tömtem a csirkemellet, néha combot, és még ritkábban  halat ... most egyek már velőt is, vagy májat, vagy egyáltalán sertéshúst, ami nekem büdös ugyebár. Történt ugyanis, hogy életemben először sült kolbásszal vártam még "lánykoromban" a véndégeimet, ami malachús volt, olyan rosszul lettem a szagától, hogy könnyes  szemmel hagytam el az objektumot, erősen visszatartva magamban azt, amit már egyszer leküldtem. Azóta a malacka nem volt barátom .

Bevásárlás következik , viszem a nehéz fegyverem , nem a Mexikóit, hanem a férjem. Szinte parancsba adom neki, hogy mindent amit eddig nem ettem meg , azt dobja a kosárba , mert magam ismervén csirkét fogunk enni, vagy ahogy a Macskafogóban volt “ ma is konzervvért iszunk”. Kedvesem vállalja a kihívást . Csülök , csirkefarhát, máj, tarja, inas marhahús faggyúval karöltve pereg befelé a kosárba. Szerintem élvezi mindezt . Rendel velőscsontot a hentestől, eleget akar tenni a kérésemnek. Szeretem, azt , hogy minden hülyeségemben támogat, szó nélkül. Húsbolttá  alakulunk lassan .  Kérdés : mit főzzünk ? Jön a válasz : csülköt Pékné módra! Én még életemben nem ettem csülköt főleg nem pékné módra, lássuk be , nem egy nagy varázslat elkészíteni , neki esek. Nézem hosszasan a rajta levő bőrt... édes istenem hogy fogom én ezt megenni? Ráadásul disznó hús , aminek még a szagától is rosszul vagyok . Sül sül és süldögél , nem büdös , jó illata van kifejezetten, majd a tálalás következik , természetesen nekem csak krumpli nélkül , mert már a szendvicsnél megtanultam , ebből baj lesz . Számhoz emelem a falatot, kinyit , rág, rá kellett jönnöm ez finom . Nem kicsit finom , hanem baromira ízlik . Felteszem már a kérdést a férjemnek : 

-“Ilyennek kell lennie a csülök Pékné-nek? 

-"Nem tudom, még sosem ettem ilyet" . Jött a  válasz . 

Mindegy is , ha azt vesszük , baromi jó volt. Igen! Tudok még buta és korlátolt  lenni, mert valami egyszer nem jött be , annak a szívébe ezüst karót kell verni , majd kereszttel a kezemben ordítani : krucifix! 

Immáron megtanultam nem félni a zsírtól, ez volt az első lépés, ez pedig a második drasztikus  az új életem felé, nem gondolkodni azon, hogy mit ,csak enni. kilépni a megszokottból , és valami ujjat megpróbálni sosem szégyen.