Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Nemember

2019.05.15
 

Tudjátok mit eszem ? Csirkét! Ha valaki most kupán verne az fix, hogy nem csillagok keringenének a fejem fölött, hanem száraz, unalmas, sült csirkemellek bőr nélkül. 

Még tartom a diétát , mert mint már említettem a stagnálás is jobb a semminél. Keresek-kutatok mi lehet a gond , hosszasan olvasom a pazsmirigy-alulműködés tüneteit ,fogamzásgátlót, az ételallergiát  , mi és mit okoz , a kezelést az orvosokat , a mindent... hipohonderré válok, de valamit csak találnom kell .  Vannak mindenféle mintaétrendek ki kell probálnom az egyiket ,veszíteni max kilót fogok, azért meg nem kár, majd holnaptól lehet jobban beleásom magam.

A hegymászás már elég komoly függőséget kezd okozni ,mindig magunknak csomagoljuk az útravalót ezért  nézem a baráti jó tanácsokat , sok - sok lassan felszívódó szénhidrát kell, az ellátja a testet muhaha! 

Eszem is szépen befelé ezt a titkos üzemanyagot , már immunis vagyok a fajdalomra , mert teljesen mindegy mi szánkózik be a gyomromba, mindig rosszul vagyok. Fejem lóg a wc-be hatalmas ária közepette markolom a porcelán kormányt , jön ki belőlem a “démon” vagy nevezzük aminek akarjuk. 

Szerencsétlen “egészségben és betegségben” férjem áll fölöttem, sokadjára nézi ezt a nem épp Golden Globe díjas előadásomat, fogja a hajam, ahogy ilyen helyzetben szokás és folyamatosan kérdezgeti: - tudok segíteni ?

Szegény hogy tudna ? Kihányni helyettem azt nem.  Kis lakásunk szülőszoba szerűvé alakul, én vajúdom, férjem a folyosón hangos sóhajok közepette várja,hogy befejezzem azt amit elkezdtem.

Örökös harcot vívok a szervezetemmel, a megoldást sem orvos, sem google nem tudja , akkor vajon ki?

Közeledik a szülinapom, utolsó édességet még beverem , ugye ez így szokott lenni, minden nagy változás előtt van egy utolsó. Az utolsó Toblerone !

 Az akkor már hét hónapja férjem meglepetés  utat a szervez , a cél a Comói-tó, olyan messze megyünk Svájcba , hogy már mindenki olaszul beszél. -
“Oda fogunk felmászni!” mutatja hosszan az ujjával . Igen a hegyek, itt találok megnyugvást , szokásos hideg
 1°C, foltokban jég fedi a felfelé vezető utat, már senki nem jár erre, ketten pakoljuk fel a kis testünket a hegyen , haladunk szépen lépésről - lépésre, tanuljuk ,hogy kell ezt csinálni, vigyázunk egymásra, majd elidőzünk egy hütte tövében , és csak nézzük ezt a csodát , legszebb szülinapi ajándék amit valaha kaptam ! Borzasztóan fázom, amennyire csak lehet , a dzsekim ujjába húzom a kezem, hogy tereljem a hidegről a figyelmem. Hosszan elmélkedem, hallgatom a hegyek között fütyülő szelet, ilyenkor születnek az igazán magvas gondolatok ,egyre mélyebbre ások önmagamban. 

Kis kínlódó belsőm erőre kap, érzem, hogy a sértettség kezd semmissé válni .  Az életem olyan, mint egy kemény tölgyfa asztal ,piszkos terítő fedi, azon áll az elmúlt 31 évem minden szennyese, hatalmas mozdulatokkal , üvöltve sodrok le róla “ tányért”, és “poharat “ tiszta abroszt fektetek rá .Igen ! Kezdjünk mindent elölről! Remek alkalom arra, hogy rendet tegyek magam körül. Megújulva, erősen térek haza.

Nem követek én semmi modernkori szószolót, önjelölt prófétát , szeretek mindent a magam bőrén tapasztalni. Kezdem elsajátítani a tudást ,ha ember mentálisan fáradt , az a fizikai testére is kihat, vagy ha fizikálisan fáradt, akkor az agyára, valahogy megértettem, hogy mindkettőt egyformán kell terhelni.

A jóleső fáradság nyugtatja a lelket, mélyíti az alvást, nemesíti a tudatot.  

Kár, hogy erre ennyi idő után jöttem rá . Változik a hozzáállásom ,megtanultam magamon nevetni , ha elestem , ha neki mentem valaminek,vagy csak ha fordítva vettem fel a pólót , vagy nyilvánosan lőttem óriási bakot, hangosan megjegyeztem: “remélem mindenki jól szórakozott , minőségi produkciót nyújtottam ! - jól van Aida jól van, ez a te formád !  

A saját érdekemben elkezdtem emberekkel  megszakítani a kapcsolatot, majd egyszerűen nemet mondok mindenre , ami szürkít. 

Magamat sajátos szuperhősként Nemember’-nek neveztem el, tanulván a 27 nap önfeláldozásból , az anyagi veszteségből, ami az egy összegben kifizetett túlóráim megadóztatása végett csupán  50 euróval kaptam többet , mint tanulópénzt.

Tanultam a rosszmájú emberek megjegyzéseiből , rajtam senki ne köszörülje maga szórakoztatására a nyelvét.

Muszáj  önzővé , kissé gonosszá válnom. 

Sanyi, ahogy megígérte , jött a segítség , olyan jó embereket vett fel akik a munka szó hallatán legyengültek és ágynak estek.  Persze Sanyi nem tudta, hogy a zsákbamacskából mindig az üreset húzza , lehet neki is a tévére kellene tennie a kezét. 

Folyton cseng a telefonom, mert ha térerő nincs , akkor wi-fi van, hívnak a watsapp-on keresztül , túlóra -túlóra-túlóra! Nem kocsma ez, hogy én egész nap ott üljek  - gondoltam .

Voltam én  a talponállóban eleget , mármint a kocsmában még lánykoromban, az igazi történetek nem az UHT tej fölött születnek  lássuk be, de ez a hely csöppet sem hasonlít rá .

Visszatérve a témához a megszokott séma az ,hogy egy marha él a vidéken , én . Csörög a telefon , és én megyek, mint egy hős! De nem a Nemember! 

Idomítom a kollégákat: 

-Tudsz jönni dolgozni mert xy beteg.

-nem!

-tudsz műszakot cserélni ?

-nem. 

-bármi nekem nem tetsző dolog jött , megmondtam :Nem. 

Rá ment az idegem, a házaséletem , a szabadidőm, a diétám , anyagilag sem érte meg, szóval mindenem ami számított. 

Már nem is csörög a telefon, mert tudják , egy válaszom van : nem. 

Most már én vagyok a Nemember! 

Túl sok ideig voltam bolond, és naiv , rettegtem attól , hogy ha nem megyek túlórázni, elveszítem a munkám,ha nem találkozom bizonyos emberekkel, akkor nem lesz ki haza várjon , emiatt sokat engedtem meg másoknak , akik folyamatosan visszaéltek a bizalmammal, és a tiszteletemmel.

Le kell dobni a “muszáj” érzetet csak akkor lel nyugalmat a lelked. Ez a titka annak , hogy végre nevezőre juss önmagaddal , legyél te is Nemember !

Ezt tanultam meg fönn az fenyőfák hegyén.