Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ősz

Itt van az ősz, itt van újra na-na-na-na-na nana. Ismerjük .

Jött az ősz, szügyig erő sárral, nemzeti lobogót tépő széllel, dézsából öntött esővel.

Aida még mindig Izménével jár munkába heti átlag 30 órát dolgozik hétfőtől-vasárnapig 5-től 20:30-ig két műszakos váltásban. 

A hajnalok érdekesek voltak , ha szakadt az eső , akkor már 5 hónapja férjemet keltettem , akivel kedves kis drótszamaramat beraktuk a kocsiba, azzal együtt szállított munkába, haza pedig tekerni kellett, mert nem volt más megoldás. A fogyás beindult , végre nem 8-al kezdődött a testsúlyom, hanem 7-el. Hatalmas reformot vezettem be , a zabpelyhet. Most már minden csirke volt, rizs, túró, zöldségek na meg zabpehely . 

Több munka, és a több mozgás teljesen kivette az energiám a még mindig sajgó testemből. Munka után kötelező alvás következett , hogy a délutáni műszakot tudjam vinni. Lábaim térdtől lefelé égtek, mozdítani sem tudtam , az orrom és az állam között tiszteletét vette az ekcéma. Az akkor már öt hónapja férjem a patikából visszérkenőcsöt és étrend-kiegészítők hozott, úgy ültünk az ágyon , mint a kurkászó majmok, én a lábam kentem jajveszékelve, ő a hátam simogatta és próbált valami sablonos vigaszt nyújtani “nincs semmi baj! Rendbe fogsz jönni!” ,majd nagy élvezettel csipkedte a hátamon tábort verő hurkát és hangosan örült neki : “jaj ! Röciiii! Röcikééém! “ 

Ugyanezt a hasi vadhurkámra is eljátszotta :” Röci kérlek ne hagyj el! Maradj még!”. Ő valahogy szerette a Röcit azaz röcögőt.

Akkora szerelemben voltak, hogy legszívesebben a hátára raktam volna , hogy ahogy kérte , örökre vele maradhasson. 

Itt az ősz nemhogy nem meleg, hanem egyenesen undorítóan hideg, tipikusan bánatos arccal ablakon kitekintős, bögre teát szorongatós... persze ha nem szuterénben élsz, és a kilátásod egy ytong tégla falra néz. Mondjuk látnivaló az volt, hullottak be hozzánk a gőték, és a békák szép számmal , a pára a lakásban 80-90%-ék volt, non-stop ment a párátlanító, és ha tornázni akartál a nedves padlóba pikk-pakk bele tapadt a takaró amit magad alá terítettél. 

Nem tudtam mit kitalálni, fel-le jártam a lépcsőn a lépcsőházban, és nagy reménnyel tekingettem kifelé az utcára néző lépcsőházi ajtón, hátha eláll az eső , kicsit ki tudok szabadulni .

Nem azért maradtunk ebben a lakásban mert annyira szerettük , hanem mert egyszerűen nem volt másik . 

Az autó már meg volt, csak a papírjaira kellett várni , őszintén megmondom, paráztam ezentúl mi lesz . A hasmenés még mindig állandó öreg bútordarab a házunkban, és a püffedés is szívesen vendégeskedett , hogyan tovább? -kérdeztem magamtól, se Izméné, sem egészség , se energia. Munka után fekvés , alvás, majd ébredés , és várakozás követte egymást .

Ebből baj lesz ...

 

 
 


Utolsó kép



Archívum

Naptár
<< Április / 2020 >>


Statisztika

Most: 1
Összes: 21538
30 nap: 2551
24 óra: 73